Rendkívül kínos első lépések

Egész életemben bármit is írtam, mindig az első pár szó volt a legnehezebb. Mindegy, hogy történetről, versről vagy esszéről volt szó, az a néhány betű, melyek előtt a papír (legyen az valódi vagy digitális) még hófehéren ragyogott, tűnt a legesetlenebbnek és a legijesztőbbnek. 

Aztán kezdtem belelendülni, csakhogy ez a lelkesedés már a második bekezdésnél elapadt. Addigra sikerült ugyanis befejeznem egy gondolatmenetet, amely nem ritka, de rettenetesen magányos élőlény nálam. 

Eme röpke védőbeszédet szántam a blog kezdéséhez; biztos vagyok benne, hogy ezt visszanézve roppant kínosnak fogom találni, de addig nincs jobb ötletem 

<3